A paradicsom (Lycopersicum esculentum) Mexikóból és Közép-Amerikából származik, s Európában csak a XVI. század után vált ismertté. Francia „tomate” elnevezése az azték eredetű „tomatl” szóból született, míg Olaszországban „aranyalmának” (pomodoro), a franciaországi Provence-ban pedig „szerelemalmának” hívják. A burgonyához és a dohányhoz hasonlóan a paradicsom is a kétszikűek (lat. solanum) családjába tartozik, s hosszú időn keresztül gyógy-, mi több, dísznövénynek tartották! A mediterrán konyhába a többé-kevésbé csípősre készített szószok formájában tört be. Az angolszász világ nagyon sokáig fenntartásokkal fogadta, s még a XIX. századból is olvashatunk olyan szakácskönyveket, melyekben azt javasolják, hogy a paradicsomot legalább három órán keresztül kell főzni, hogy a mérgező anyagok távozzanak belőle!
HOGYAN VÁLASSZUNK?
Az érett paradicsom enyhe nyomásra lágy húsú, ám keménysége, húsossága vagy levesessége fajtánként változó lehet. Csak egy dolog nem hiányozhat: tipikus illata!
HOGYAN TÁROLJUK?
A hűtőszekrényben uralkodó alacsony hőmérsékleten a paradicsom sokat veszít aromájából. Csábító, élénk színével azonban felhasználásáig konyhánk dísze lehet.
HOGYAN KÉSZÍTSÜK ELŐ?
A paradicsomot folyó vízben alaposan meg kell mosni, s zöld kocsányát el kell távolítani. Vannak olyan receptek is, amelyekhez a paradicsomot héja és magjai nélkül használjuk fel.
HOGYAN FŐZZÜK?
Szószok és mártások: Egy csipetnyi cukorral semlegesíthetjük a paradicsom savanykás ízét! A töltött paradicsom művészete: A kimagvazott paradicsom belsejét meg kell hinteni sóval, majd tetejével lefelé kell a tálra borítani – ezzel a módszerrel sütés közben is magában tartja a vizet! Jó megoldás, ha a töltelékbe rizst keverünk, vagy egy kevés rizst helyezünk a töltelék alá, ugyanis a rizs magába szívja a paradicsomból felszabaduló vizet. A paradicsomokat nem szabad túlságosan megtömni töltelékkel, viszont szorosan egymás mellé kell helyezni őket, hogy „egymás támaszai” legyenek.
NÉHÁNY PRAKTIKA
A paradicsom héját könnyen lehúzhatjuk, ha előtte 30 másodpercre lobogó vízbe mártjuk. Magjaitól is egyszerűen megszabadíthatjuk, elég, ha a félbevágott paradicsomot finoman tenyerünkbe fogva enyhén kicsavarjuk.
FELHASZNÁLÁSI JAVASLAT
Provance-i módra A paradicsomokat serpenyőben vagy sütőben jó sok fokhagymával és fűszernövénnyel ízesítve (rozmaring) lassan megsütjük. Mediterrán crostini Vegyünk enyhén grillezett, tetszés szerint fokhagymával bedörzsölt kenyérszeleteket, helyezzünk rá egy sor paradicsomszeletet, majd tetszés szerint ízesítsük sajttal, szardellafilével, baconnel. Locsoljuk meg extra szűz olívaolajjal, s hagyjuk, hogy a fantáziánk is dolgozzon: kapribogyóval, olívabogyóval, bazsalikommal, rozmaringgal, szurokfűvel, kakukkfűvel, stb. még ízletesebbé tehetjük! Tésztaszószok Bolognai szósz: paradicsom, kolbászhús, borjúhús, vöröshagyma, fehérbor Matriciana szósz: paradicsom, füstölt szalonna, vöröshagyma, fokhagyma, paprika, porcukor Szardíniai szósz: paradicsom, szardellafilé, kapribogyó, fekete olívabogyó, fehérbor, gomba
MIÉRT NE?
Torták és társai A paradicsom a bármilyen tésztaféleségből készült pizza elmaradhatatlan kelléke, de ne feledjük, más finomságok készítésekor is nélkülözhetetlenné válhat: készíthetünk quiche-t (sós tortaféleség), amelyben a paradicsom mellett tojást és tejszínt használunk, paradicsomos sült pudingot is.
ISMERJÜK MEG JOBBAN!
Az apró, egyszerre savanykás és édes ízű koktélparadicsom egy harapásra rabul ejt! A divatos hidegkonyha kedvenc sztárja, egyszerűen nyersen fogyasztva a legfinomabb. A fürtös paradicsom is nyersen, salátában vagy csak magában, enyhén sózva a legfinomabb. A kerek paradicsom mind töltésre, mind sütésre, mind salátába kiváló! A szintén gömbölyded bordázott paradicsom is nagyon népszerű. A hosszúkás paradicsom, pl. a Lucullus, rendkívül húsos, így a pürék és szószok sztárja. A klasszikus paradicsom néha bizony fantáziadús külsőt is ölthet, alakja hasonlíthat a körtéére, színe lehet sárga, narancssárga és akár zöld is!
ÉLELMEZÉSI ISMERETEK
A paradicsom – elsősorban szezonban – az egyik legnépszerűbb „gyümölcszöldség”, mely nem csupán becsempészi a nyári napsütést az asztalunkra, hanem élettani hatása is nagyon pozitív. Szervezetünket semmilyen plusz energiával sem terheli (100 gramm paradicsom alig 15 kcal-t, azaz 63 kJ-t tartalmaz), miközben számos jótékony vitamin forrása: C-vitamin (100 grammban 10-20 mg), A-provitamin és sokféle B-vitamin található benne. Bőséges ásványi anyag-forrás is (nátrium, magnézium, foszfor), s hozzájárul a szervezet jó sav-bázis egyensúlyához. Ne feledjük azonban, hogy az érzékeny emésztőrendszerrel rendelkezők jobb, ha héja és magjai nélkül csak a paradicsom húsát és levét fogyasztják. Ritka, de a solanum családba tartozó többi növényhez (burgonyához, padlizsánhoz, paprikafélékhez… és a kávéhoz) hasonlóan a paradicsom allergiás reakciót is kiválthat az arra érzékenyekből. Allergiát terpéntartalma is okozhat (s ebben az esetben ki kell zárni a citrusfélék, a sárgarépa, a sáfrány, a verbéna, stb. fogyasztását is). Bár ugyanahhoz a családhoz tartozik, mint a burgonya, fejlődése egyetlen fázisában sem tartalmaz mérgező alkaloidát.
A paradicsom (Lycopersicum esculentum) Mexikóból és Közép-Amerikából származik, s Európában csak a XVI. század után vált ismertté. Francia „tomate” elnevezése az azték eredetű „tomatl” szóból született, míg Olaszországban „aranyalmának” (pomodoro), a franciaországi Provence-ban pedig „szerelemalmának” hívják. A burgonyához és a dohányhoz hasonlóan a paradicsom is a kétszikűek (lat. solanum) családjába tartozik, s hosszú időn keresztül gyógy-, mi több, dísznövénynek tartották! A mediterrán konyhába a többé-kevésbé csípősre készített szószok formájában tört be. Az angolszász világ nagyon sokáig fenntartásokkal fogadta, s még a XIX. századból is olvashatunk olyan szakácskönyveket, melyekben azt javasolják, hogy a paradicsomot legalább három órán keresztül kell főzni, hogy a mérgező anyagok távozzanak belőle!
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu