Anno Domini 1565. Ekkor érkezik vissza az Újvilágból Spanyolföldre Gonzalo Jimenez de Quesada (1499-1579), felfedező és hódító, aki valószínűleg Pizzaróhoz tartozott, és mivel aranyat nem nagyon talált, hozott egy pár gumót, ami később értékesebbnek bizonyult az aranynál. Mivel nagyon hasonlított a szarvasgombára,tartuffo-nak nevezte őket, és innen ered a német Kartoffel, a román cartof, és még sok más nyelven a krumpli neve. A magyar krumpli szó (ha jól tudom) a német Krumbieren-ből, azaz görbe körtéből ered; a bánsági svábok és az osztrákok ma is így nevezik a burgonyát.
A krumpliról már 1540-ben említést tesz Pedro de Ciezaspanyol történész és conquistador, aki a Perui Krónikákban számol be arról, hogy a bennszülötteknek a kukorica és a burgonya az alapeledelük. Későbbi kutatások kiderítették, hogy az inkák már jóval Krisztus előtt termesztették Peruban és szent növénynek tekintették, amit imáikba foglaltak:
Ó Teremtőnk! Te, aki életet adtál mindennek, és megteremtetted az embert, hogy élni és sokasodni tudjon, szaporítsd meg a föld gyümölcseit, a krumplit és más ennivalókat, hogy az emberek ne szenvedjenek az éhínségtől és a szegénységtől!
Nemsokára a spanyol hajók legénysége már gyakran kapott krumpliételeket és észrevették, hogy akik krumplit fogyasztanak, azok nem kapnak skorbutot.
Annak idején a dolgok lassan haladtak; még 32 év telik el addig, amíg 1597-ben John Gerard - egy angol író és egyben szenvedélyes hobbykertész, aki mindenféle "ritka" növényt termeszt a kertjében - Virginiából kap egy pár gumót és ettől kezdve Virginiai Burgonyának nevezik, hogy megkülönböztessék az ismert batátától (édesburgonyától), annak dacára, hogy a krumpli biztosan Dél-Amerikából származik.
A növény már az ezerötszáznyolcvanas években megérkezett Olaszországba; Németországban, Ausztriában és Franciaországban csak 1600 körül bukkan fel és mindenütt azt tartották róla, hogy mérgező. Minden rosszat ráfogtak: hogy leprát, korai halált, sterilitást okoz, sőt, még azt is tudni vélték, hogy vad szexuális vágyat ébreszt, meg hogy szifiliszt okoz, és – mintha mindez nem lenne elég – végül tönkreteszi a talajt, amin termesztik. Annyira nagy volt vele szemben az ellenkezés, hogy a franciaországi Besançon városa ediktumot bocsájtott ki: "Mivel a krumpli egy végzetes növény, amelynek használata leprát okozhat, szigorúan tilos és büntetendő a termesztése!"
Egyes források szerint Írországba (ahol később - közvetett módon - tényleg nagy bajt okozott a burgonya) a spanyol Armada egyik partravetett hajóján került 1588-ban.
Valószínűbb azonban, hogy Sir Walter Raleighangol felfedező (költő, udvaronc és egy kicsit kalóz) hozta Amerikából és az írországi Myrtle Grove-ban ültette el; a termésből ajándékozott Erzsébet királynőnek, de ebből semi jó nem származott.
A tudatlan szakácsok ugyanis a gumókat kidobták, majd a krumpli szárát és leveleit főzték meg. Mivel ezek a részei tényleg mérgezőek, az egész udvarbelebetegedett a különlegességbe, így aztán a burgonyát száműzték az angol udvarból is.
1771-et írunk, tehát alig kétszáz év telt el a krumpli érkezése után, amikor Antoine Augustin Parmentier, francia katonai vegyész és botanikus megnyer egy pályázatot, amit a besançoni Akadémia írt ki "egy olyan élelmiszerre, amely csökkenti az éhínségek okozta csapásokat". Parmentier "A burgonya vegyi elemzése" című tanulmánnyal nyerte el a kitűzött díjat.
Parmentier állítólag ötször esett porosz fogságba, ahol krumplit kellett ennie eszi – nem eszi – ezt kapja alapon, de végül ízlett neki.
A tanulmányán kívül Parmentier krumplis menüs ebédeket is adott, és róla nevezték el a francia konyha nem egy burgonyás ételét.
Itt fent Van Gogh Krumplievők c. festménye.
Hogy a növényt elterjessze, Parmentier ravasz cselhez folyamodott: meggyőzteXVI. Lajos királyt, hogy egy 40 hektáros földterületen krumplit ültessenek, és azt szigorú katonai őrizet alá vegye. A környék földművesei kíváncsiak lettek, hogy mi az az érték, amit ennyire őriznek, és amikor szándékosan felügyelet nélkül hagyták a krumpliföldet, a lakosok "ellopták " a gumókat és elültették azokat a saját földjeiken. Ily módon terjedt el a krumplitermesztés Franciaországban; persze akkor már tudták, hogy a gumója az ehető rész.
A király felesége, a kacér Marie-Antoinette abban is különc volt, hogy a krumplit nem annyira ette, mint inkább a virágját tűzte a hajába; persze az udvarhölgyek utánozták, s ez lett a divat, amíg azt a szép fejet hajastul le nem vágták.
A krumplit azonban még mindig nem fogadták el mindenütt, az oroszok például1700-ig hallani sem akartak róla. Amikor pedig a szomszédjukban, Poroszországban Nagy Frigyes király az 1774-es éhínség idején ingyen burgonyát küldött népének, az éhezők nem akarták megenni. Fricivel azonban nem lehetett kukoricázni: katonákat küldött a krumpli után, akik erővel megetették azt az éhező porosz lakossággal.
Mint mondtuk, a krumpli nagy bajt okozott Írországnak. 1845-öt írunk, és most már nem az a baj, hogy nem akarják a burgonyát megenni. Ellenkezőleg: épp, hogy nagyon is akarják, de egy vírus támadja meg az ültetvényeket, az eredmény pedig egy szörnyű történelmi esemény: a Nagy Éhínség (ír nyelven: An Gorta Mór). Egymillió ember (!) hal éhen, legalább félmillió kivándorol Amerikába és Ausztráliába, és az elkövetkező években az ír sziget lakossága a felére csökken, nyolc millióról négyre. Egyesek szerint mindennek a krumpli az oka: az ír háziasszonyok már alig tudtak más ételeket főzni, mint a megszokott krumplisakat.
Ráadásnak egy pár krumplis babona és szokás:
Ha krumplihéjat teszünk egy leány ajtajába május elsején, tudatjuk vele, hogy nem tetszik nekünk.
Terhes asszony ne egyen burgonyát, mert a gyerek nagy fejjel fog megszületni.
Ha krumplit hordasz a zsebedben, meggyógyítja a reumádat vagy az ekcémádat.
A szemölcsöt dörzsöld be egy felvágott krumplival, aztán ásd el. Mire a krumpli gyökeret ereszt a földben, elmúlik a szemölcsöd.
A burgonya titkos története
A világ negyedik legtöbbet fogyasztott élelmiszerének története rejtélyekkel teli: a földből kiásott gumókat az inkák istenítették, míg az írek az éhség miatt átkozták.
A burgonya titkos története
2007. május 23.
A világ negyedik legtöbbet fogyasztott élelmiszerének története rejtélyekkel teli: a földből kiásott gumókat az inkák istenítették, míg az írek az éhség miatt átkozták.
A perui, chilei és az európai burgonya
A krumpli nem volt mindig édes és ehető, a növény Dél-Amerikában termő ősei még sütés és főzés után ismegőrizték kissé keserű ízüket, és csak az éjszakai fagy hatására lettek egy kicsit édeskések. Az Andokban elterjedt fajta a rövid, a chilei pedig a hosszú nappalokhoz alkalmazkodott.
Egyes kutatók szerint Európába elsőként az andoki burgonya érkezett meg, amely 200 év alatt adaptálódott a hosszú nappalokhoz.
Mások szerint viszont a modern háziasított burgonya őse a chilei variánsból származik, mert az ottani termesztési körülmények nagyon hasonlítottak az európaira.
Azt azonban egész mostanáig nem vették figyelembe, hogy a krumpli történetében Amerika és Európa között nagyon komoly szerepet játszottak a Kanári-szigetek, hiszen egy 1597-es leírás szerint Közép- és Dél-Amerika után először itt jelent meg a krumplitermesztés. A szakértők szerint a szigeteken az andoki variánst honosíthatták meg, ám erre mostanáig nem találtak genetikai bizonyítékot.
David Spooner, a Wisconsini Egyetem kutatója és az Egyesült Államok Mezőgazdasági minisztériumának szakértője ezért úgy döntött, hogy megpróbálkozik az ottani krumpli vizsgálatával. A genetikai minta alapvetően az andoki ősökre utal, nyomokban azonban a chilei rokon is megtalálható benne. Ebből pedig az derül ki, hogy a szigeten különböző időpontokban mind a két fajta megjelent, és az európai növény ezek keveredéséből alakulhatott ki. A további vizsgálatokkal a krumpli teljes történetét szeretnék megismerni, amely a szakértők szerint utat mutathat a krumpli további nemesítése felé is. Az eredményeket a Crop Science legújabb számában tették közzé.
Régészeti leletek szerint Dél-Amerikában több mint hétezer évvel ezelőtt már fogyasztották az étkezési burgonyát, ami - a spanyol hódítók által összerabolt arany, ezüst és drágakő szerény útitársaként - az 1570-es években került Nyugat-Európába, majd jutott később kalandos utakon Magyarországra. Elsőként bizalmatlanul fogadták, főként, hogy sokan a mérgező levelét és termését fogyasztották el. A krumpli népszerűsítésében jelentős szerepet játszott Antoine Augustine Parmentier, a francia király gyógyszerésze, aki XVI. Lajos megnyerésével biztosította a burgonya sikerét.
Hazai karrierje a 18. század végén vette kezdetét, amikor II. József adókedvezménnyel támogatta a burgonya termesztését. Az új növényt kezdetben földi körtének, vagy földi almának is nevezték, a krumpli szó pedig a német névből (Grundbirne) származik.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu