A görögdinnye története
A görögdinnye szanszkrit neve chaya-pula. A dinnye nyugati irányba terjedt el, ezért Kínában csak a X. században ismerték meg. A Besztercei-szószedetben pepo a dyne, cucumer a gereg dyne (XV.sz.). Murmelius szójegyzékében (1533) mellones a dinne (sárga). Calepinus latin-magyar szótárában (1585) nem egyértelmű a szóhasználat. A dinnyetermesztést elősegítette a török megszállás, sok fajta került hozzánk. 1808-tól több kiváló mű jelent meg a dinnyéről. Foglalkozott vele Bél Mátyás (1724), Pethe (1808), Szontágh (1853) megírta a Dinnyetermesztést. Katona (1860) Dinnyészet és Girokuti (1975) A dinnye termelése melegágyában s a szabadban című könyve sokat segített a termesztőknek. A Magyar Dinnyész Egyletet is megalakították. Termesztőkörzeteink közül a Hevesi- jászsági a legfontosabb, a Kecskemét- nagykőrösi; az Észak- pesti, a Miskolci, a Békés- csanádi, a Szentesi, a Makói és a Mezőföldi körzet csak a helyi piacok ellátását szolgálja.
A sárgadinnye története
A sárgadinnye története mintegy 5000 éves múltra tekint vissza. Legkorábbi bizonyítékok Indiából származnak, i.e. 2300-ból feltárt egyiptomi sírok falfestményein is megtalálható volt; a legrégebbi írásos feljegyzés Perzsiából való. Különböző az egyes botanikusok véleménye a honosságról, leginkább az Indiai eredetet fogadják el (Naudin, 1855; De Candolle, 1894), bár sokan Afrikát, a Kaukázus elővidékét tekintik őshazájának. Pangalo (1955) mintegy 11 ezer Cucurbitafaj gyűjtése alapján állította össze fejlődéstörténeti- származástani fajrendszertanát. Eszerint a sárgadinnye Indiában honos. A dinnyék három csoportba sorolhatók: - eumelonium (ősi) fajtákat Közép-Ázsiában termesztik, - melonoidum (fiatal) fajtákat Kelet-Ázsiában kultiválják, - archimelon fajták Indiából származnak és innen ered az afrikai honosságúnak tartott görögdinnye is, mivel Stox angol botanikus Indiában megtalálta a két nemzetség átmeneti ősfaját, a Citrullus fistulosus fajt. A hazai szakvélemények is megoszlanak az eredetről. Szontágh (1853) Turkesztánt tartja a dinnye őshazájának, Katona (1860) Kelet-Indiát. A dinnye szó szláv eredetű, Kniezsa (1947) szerint már a múlt században gyakran előfordult s tájnyelvben. Zsukovszkij (1971) a sárgadinnyének 52 szinonim fajnevét írta le. A klasszikus görög-római elnevezések sem egységesek: Dioszkoridész pepon, Pliniusz melopepo, Hippokratész és Theophrasztosz szikua szavának pontos értelmét nem tudjuk. Feltehetően mind a sárgadinnyére vonatkozik. A rómaiak valószínűleg ismerték a sárgadinnyét. Vergílius a Georgicában (4:21) ezt írja: "hogy duzzad a dinnye, szétindázódva a fűben". Hehn (1911) a Mózesnek tulajdonított Számok könyvét tekinti a legrégebbi írásos emléknek. Az Íliász két részlete (5:572 és 23:299) is a sárgadinnyére utalhat. A hellenisztikus kor meggyorsíthatta az indiai dinnyék Európába való hozatalát, vad alakjaival már Nagy Sándor seregei is találkozhattak. Kínában csak a VIII. században kezdték el komolyabban termeszteni. Európában a sárgadinnyét előbb ismerték, mint a görögdinnyét (Molnár, 1973). Főleg a IV-V. században terjedt el a sárgadinnye termesztése. A spanyol dinnyetermesztés már VIII. Károly spanyol király uralkodása alatt híres volt. Az olaszok a Pó torkolatánál és Nápoly vidékén kezdték nevelni. Franciaországban a Frank királyok sokat tettek a termesztés kiszélesítéséért. Angliában 1327-ben ismerték meg a sárgadinnyét, bár az éghajlat miatt sohasem vált jelentőssé. 1494-ben Amerikában is ismertté vált Kolumbusz révén. A XVII-XVIII. századra Afrikában és Ausztráliában is meghonosodott.
A dinnyetermesztés története Magyarországon
Magyarország sárga- és görögdinnye termesztésének fénykora valószínűleg a XVI. századi dinnyetermelésünk legérdekesebb és nagy mulatsággal járó része volt az ún. dinnyeszedet. Lippay János 1664-ben megjelent Posoni kert című könyve részletesen ír a dinnyéről: "A görög dinnyét arrúl ismérik-meg, amikor a szára, avagy csutkája meg-kezd száradni, és ha könnyű; egyébként, ha idejében le-szakasztyák-is, sokáig el-áll, és meg-érik; főképpen ha búzába, vagy rozsba tészik. A görög dinnye hideg, és nedves természetű; azért igen meg-óltya az szomjúságot; a forró hideglélésben igen használ, kiváltképpen a kik nem a nedvességnek bévségébűl, hanem azoknak gonoszságátul származnak: mivel a görög dinnye elsőben erőssen, a kik gyönge természettel bírnak karchúk, és vajúttak. A görög dinnye magnak-is, ollyan ereje vagyon, mint más félének". Középkori (XIII-XIV. századi) ásatásokkor Budán, a Dísz tér 8. (1. Melis ásatásai) és 10.számú lakóház kútjában (Holl ásatásai) sárga- és görögdinnye magvakat találtak. Az Úri u. 40. szám alatti kútban pedig 3 görögdinnye- és 13 sárgadinnyemagot (Gerő ásatásai). Budán, a Hunyadi u. 22. szám alatti ásatási területről is előkerültek dinnye magvak. Ezek honfoglalás koriak, ami bizonyíték arra, hogy a Kárpát- medencében már az ezredfordulón is folyhatott dinnyetermesztés.
A termesztési folyamat változásai
A dinnyetermesztés helyét tekintve beszélhetünk kerti és mezei művelésről. A dinnye a főúri és kolostori kertek kényeztetett növénye volt az évszázadok folyamán, majd innen került ki a szántóföldekre. A termesztés érdekessége, hogy mindkét forma megmaradt és tovább élt egymás mellett és hol egyik, hol másik került előtérbe, gazdasági szempontból elsősorban a szántóföldi termesztés bír jelentőséggel. Dél-Európát kivéve a sárga- és görögdinnye szó teljes értelmében véve kertinövény, de Magyarország statisztikájában e cím alatt talán helytelenül hozzuk elő, mert itt némely megyékben több száz holdnyi szántóföldeken termesztik, s vele nyereséges kereskedést folytatnak. Csány község termelői között is hol bel-, hol kültelki művelés folyt. Legkorábbi adataink szántóföldi termesztésre utalnak.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu