A meggy ősidők óta ismert gyümölcs, eredete az ősember megjelenéséig vezethető vissza. Magyarországon már a honfoglalás előtt ismerték a meggyet és valószínűleg gyűjtötték a vad fák gyümölcseit. Erre utal a meggy szavunk finnugor eredete.
A honfoglalás után a vad gyümölcsök begyűjtése mellett itt-ott már rendszertelen telepítéseket is végeztek. Egyes helységnevek őrzik a vad gyümölcsök hajdani gyűjtögetésének emlékét és a lelőhelyeket, pl.: Nyírmeggyes, Meggyasszó, Meggyes. Híres vásárokat rendeztek Debrecenben, Kállóban.
A vásárokon kelendő gyümölcs volt az alma és az aszalt meggy (aszúmeggy) is, s emellett messze vidéken ismerték a debreceni meggyes bort is. Debrecen a török időkben sok meggyet értékesített a vidéket járó, vándorló gyümölcsárusai révén.
Elterjedt szokás volt a kerti utak és szőlőgarádok beültetése meggyfákkal. A fákat lugasszerűen nevelték. Az ilyen alakításra az akkoriban termesztett hajlós, csüngős meggyek különösen alkalmasak voltak (Rapaics 1940).
A kőrösi és a szentesi meggytermesztésre vonatkozó adatok a XVIII. századtól maradtak fenn, erre az időszakra esik a Pándy meggy elterjedése. A XVIII. század vége felé újabb fejlődésnek indul a magyar gyümölcstermesztés. Nagy hírű kutató egyéniségeinknek (Winferl, Bogsch, Tessedik) munkássága nyomán megalakulnak az első pomológiai társaságok.
Hársfalvi Péter (1961) a nyíregyházi levéltárban latin nyelvű kimutatásokat talált a Szabolcs megyei gyümölcsfa ültetések adatairól. E kimutatások alapján Újj-fehértó (Újfehértó), Nagy-Kálló (Nagykálló) és a környező községekben igen jelentős az elültetett meggyfák száma. A Bátori járásban is a meggyfák ültetése áll az első helyen.
A filoxéra vész után a Duna-Tisza közén és az ország egyéb homok területein a szőlőtermesztés fejlődik intenzíven, de ezzel párhuzamosan a szőlők közé ültetett nyári gyümölcsök termesztése is jelentős (kajszi, meggy, cseresznye).
A homokhátakra, gyengébb homokra a homok megkötésének elősegítésére meggyet ültetnek.
1923-ban 65 gyümölcstermesztési körzetre osztják az országot, s ekkor megindul a meggyfák törzskönyvezése is.
1935-ben 37 millió gyümölcsfát írtak össze, ebből 2.474.142 db volt a meggyfák száma. Híres meggykiviteli központtá fejlődött Újfehértó, Nyíregyháza, Debrecen.
A meggykivitel komoly akadályaként jelentkezik a Pándy meggy rossz termékenyülése és alacsony terméshozama, valamint a kevés nagyüzemi és fajtaazonos telepítés. Újfehértón ekkor már elterjedtek azok a bőtermő helyi meggytípusok, amelyeket a lakosság – utalva a fák koronaalakulására, valamint termőképességére – „Fehértói csüngős Pándy”, vagy „Fehértói fürtös Pándy” néven ismert.
A II. világháború pusztításait kevésbé sínylették meg a házikertekbe, szőlők közé ültetett fák. Így Újfehértón az 1960-as években meginduló tájszelekciós munka szinte érintetlenül találta a típusokban rendkívül gazdag meggytermesztést.
A tájszelekció dr. Pethő Ferenc irányításával kezdődött meg, melynek célja az volt, hogy a népi szelekció által fenntartott változatok összegyűjtése, majd értékelése után eltérő érési idejű, kocsánytól szárazon váló, öntermékeny, jó áruparaméterekkel rendelkező fajtákat bocsássanak a termelők részére.
A Nyírségben az üzemi meggytelepítések 1955-1960 között kezdődtek meg, lassú ütemben. Az 1959. évi gyümölcsfa összeírás községi adatai alapján a legtöbb meggyfát a házikertekben, szőlők között és szórványban találták.
Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek az alacsony hozamok miatt nem tartották jövedelmezőnek a meggytermesztést. A meggytermesztésnek és telepítési kedvnek az 1028/1967. (IX. 8.) Kormányhatározat adott kedvet és új lendületet, amely 70%-os támogatást biztosított a cseresznye, meggy, kajszi és bogyósgyümölcsűek telepítéséhez. A nemesítések (tájszelekció, keresztezés) eredményeként előállított új fajták – pl. Újfehértói fürtös, Kántorjánosi 3 – lassan köztermesztésbe kerültek.
1963 és 1967 között jelentősen visszaesett a meggy felvásárlása. Ezt valószínűleg az is okozhatta, hogy körülbelül ettől az időtől kezdve már a házikertek is elegendő almaoltványt kaptak, és sok helyen a meggyeseket kiirtották, helyükre almát ültettek (1. ábra).
Meggytermesztésünk fellendülése a 70-es évek elején indult meg a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézetben, Maliga Pál által nemesített öntermékeny hibridek termesztésbe vonásával. A feldolgozóipar részéről megnyilvánuló kereslet, valamint a vele egy időben a gépi betakarítás technológiájának és gépeinek az USA-ból, valamint Dániából történő adaptálása, s ezáltal a szüreti munkaóra felhasználás egytizedére való csökkenése ösztönözte az állami gazdaságokat és a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket nagyobb arányú meggytelepítések végrehajtására.
1979-től számíthatjuk ezt a telepítési hullámot, aminek egyik fő fajtája az Érdi bőtermő és az ugyancsak tájszelekcióval előállított Újfehértói fürtös. Ezen ültetvények termőre fordulása eredményezte az 1980-as évek közepétől az országos meggytermesztés 80 ezer tonnára való felfutását. Rekord évnek 1989 számított, mikor a termelés a 90 ezer tonnát is megközelítette.
A növekedés ilyen üteméhez hozzájárult az is, hogy az üzemi telepítésekkel egy időben a házikertekben, kiskertekben és háztáji földeken is az árugyümölcsökhöz hasonló mennyiségű fát ültettek. Termő árugyümölcsöseink művelési rendszerét, fajtaszerkezetét a mai napig is ennek az időszaknak a telepítései határozzák meg. Az árutermelő ültetvények nagyobb arányban hazánk síkvidéki területein találhatóak, sokszor ott, ahol a termőhelyre igényesebb csonthéjasok (őszibarack, kajszibarack) már nem termeszthetők. A meggy továbbra is kedvelt gyümölcse maradt az Alföldnek, s lényegében ezen az 1994-től kezdődő telepítések mindössze annyit változtattak, hogy a Duna-Tisza közén csökkenő, a Tiszántúlon növekvő tendenciával találkozunk.
Kiugróan magas a részaránya 1995-től Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, ami arra utal, hogy az itt élő emberek keresik az alma mellett – részben helyett – a kitörési lehetőségeket. A térség jó termőhelyi adottságokkal rendelkezik a meggytermesztéshez, valamint motivációs tényező az Újfehértói Kutató Állomás több évtizedes múltra tekintő tájszelekciós kutatása, s természetesen az utóbbi évek jó felvásárlási árai.
